A kizárólagosan fehérbort termelõ régió alapvetõ szõlõfajtája a furmint, a hárslevelû és kisebb mértékben a sárgamuskotály. Az õsz eleji esõzések és a hajnali ködök hatására erõs Botrytises nemes rothadás indul meg. Viszont a speciális mikroklímából adódóan az esõs idõt hosszú, meleg, napos periódus követi, ami elõsegíti a bogyók töppedését, cukrosodását, különleges nemes zamatanyagok kialakulását. Ezt a folyamatot helyileg aszúsodásnak nevezik. Az aszúkészítés ma is évszázados hagyományra épül. Szüretkor a fürtökrõl a bogyókat szemenként külön leszedik, alul lyukas kádakba helyezik, ahol az aszúszemek súlyuknál fogva kinyomják magukból az un. Eszenciát, illetve nektárt. Az aszú borok készítésénél a "gönci hordó" ûrmérete és a "puttony" száma határozza meg a késõbbi minõséget. Három puttonyos aszú készítéséhez egy gönci (136 literes) hordóhoz három puttony (3 X 25kg) összezúzott aszúszemet tesznek a kádba, majd ezt felöntik egy gönci hordó új vagy óborral, mindezt idõjárástól függõen többször felkeverik, majd állni hagyják. Ezt követõen hordóba fejtik és a pincében esztendõkön át érlelik. A pincék falát bársonyos penész vonja be, amely segíti a borok fejlõdését, és állandó szinten tartja a páratartalmat.
|
