A szüret a különbözõ történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerû munkánál. Ünnepnek számított és számít, hiszen egy egész évi munka eredményével néz szembe a szõlõmûvelõ. Az 1700-as évektõl az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szüret Tokaj-Hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a szõlõk védõszentjének napja - jelentette a szüret kezdetét. Ezelõtt szüret hivatalosan nem kezdõdhetett.
A szüret menete egyszerû volt: kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szõlõt, rokonok, ismerõsök segítettek, akiket a gazda látott el ebéddel. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. A nõk szedtek, a férfiak puttonyoztak. Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott pálca, melyre minden puttony szõlõ után egy-egy rovást faragtak. A puttonyból a szõlõt a terhesbe öntötték, amely mellett álltak a gyerekek, és három-négyágú karóval, az úgynevezett csömöszölõvel zúzták a szõlõt. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a terhest és az embereket. Ezután megkezdõdött a szõlõ feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás.
A gazdagok szürete mind külsõségeiben, mind tartalmában eltért az egyszerû birtokosok szüreteitõl. Itt a gazdák nem szüreteltek. Megbíztak egy szüretgazdát, rendszerint a vincellérüket, hogy a szüretet levezényeljék. A szüret végeztével rendezték meg a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerû szórakozásra.
